A véges állapotú rendszerekről általában

Első  Előző  Következő
A véges állapotú rendszer a tudomány és technika számos területén előforduló berendezések és jelenségek idealizált modellje. A véges állapotú rendszerekre kidolgozott elvek és módszerek olyan egymástól távolinak tűnő problémákban bizonyultak hasznosnak, mint az emberi idegrendszer működésének kutatása, a természetes nyelvek szintaxisának elemzése, és számítógépek tervezése, … Lényegében minden olyan rendszer, amely diszkrét időpontokban működik, és amelynek bemenete, kimenete és belső struktúrája véges számú megkülönböztethető konfigurációból áll, absztraktan véges állapotú rendszernek tekinthető.

Tetszőleges tevékenység sorozat egy objektumot eleve meghatározott véges számú állapot valamelyikébe viszi (innen az elnevezés), az objektumon éppen végezhető tevékenységeket pedig az aktuális állapot határozza meg. Tehát

A tevékenységek szigorúan egyetlen meghatározott objektumhoz kötődnek.
A tevékenységek párhuzamos működése kizárt (szekvenciális működés), egyidejűleg csak egy eljárás működhet.

Egy adott időpontban nem alkalmazható az összes eljárás. Az alkalmazható eljárások halmazát az objektum „története” határozza meg: tehát az, hogy a múltban milyen eljárások hajtattak végre rajta.

Az objektum történetét az állapot testesíti meg. Mindegy milyen tevékenységek vezettek egy adott állapothoz: az objektumot az állapot jellemzi és nem a tevékenységtörténet.  

 

A véges állapotú vezérlés formális leírása:

1.Legyen S az állapotok véges halmaza.
2.Legyen P a tevékenységek véges halmaza.
3.Az állapot átmenet függvény az S X P halmazt (az állapot-tevékenység párokat) az S halmazra képezi le.

 

Az állapot átmenet függvénynek nem a teljes S X P halmaz az értelmezési tartománya, hanem annak egy adott részhalmaza: nem minden {s,p} páros határoz meg új állapotot. Egy adott állapotban tehát nem alkalmazható minden tevékenység.

 

Az állapot átmeneti függvény leírható táblázattal (állapot átmenet táblázat) vagy irányított gráffal.