A főkönyvi napló felépítése

Első  Előző  Következő
A főkönyvi napló összetétele

 

A Solidus főkönyvi naplójának két eltérő rendeltetésű része van:

a bizonylatok (naplók) nyilvántartás és
a Főkönyv.

Bizonylat (napló) nyilvántartás

Tulajdonképpen ez felel meg egy kézzel vezetett számlasoros főkönyvnek. Tartalmazza

a gazdasági esemény meghatározását – erre szolgál a bizonylat,
a gazdasági esemény dátumát – a bizonylat dátumát,
az időszakot – erre szolgál a keretbizonylat,
a könyveléssel kapcsolatos információkat, és
a számla (tétel) sorokat.

 

A napló nyilvántartás tartalmazza a bizonylatok natív azonosítóit (bizonylat dátum, bizonylat szám stb.), tehát nem szükséges külön belső azonosítót (sorszámot) létrehozni, amelynek alapján  (ha ráírják a bizonylatra) a könyvelési tételsor azonosítható a bizonylat alapján.

Az ábráról leolvasható, hogy a könyvelési tételsorok a bizonylatoknak vannak alárendelve, tehát az a viszony, amelyet a sorszám teremtett meg, a napló nyilvántartás struktúrája alapján automatikusan jön létre.

Főkönyv

A Solidus főkönyv a bizonylat (napló) nyilvántartás gépi feldolgozásra átalakított változata. A Solidus főkönyv inkább tekinthető egy „könyvelési adattárháznak” mint egy klasszikus könyvelési naplónak. Lényegében minden információ kinyerhető belőle, ami a könyveléssel kapcsolatban felmerül. Például:

Egy számla állása egy időpontban.
Egy számla forgalma egy időszakban – lényegében tetszőleges időintervallumban.
Egy teljes analitika – például a teljes szállító folyószámla.
Egy analitika egy adott alanyra kivetítve - Egy adott szállító folyószámlája.

 

Megjegyzés:

Technikailag a Solidus főkönyvi kivonatai mind a főkönyvi naplón végrehajtott adatbázis lekérdezések.